képzelgések.

„Az idő percekben múlik. A percek gyorsan tovatűnnek az élet egy ősvényét határozva meg, ami egy bizonyos vég felé fut. Hányszor állunk meg, hogy ezen eltanakodjunk, hogy kutassuk minden létező okát, hogy eltanakodjunk vajon mi választottuk-e ezen ősvényt, vagy csupán becsukott szemmel odasodródtunk? Mi lenne, ha meg tudnánk állni minden értékes percben mielőtt tovatűnne? Láthatnánk a gereblyék végtelen sorát, melyek az ősvényt szántják, és látnánk a lehetőségeket, melyekkel más utat választhatunk!” 

"Én vagyok az út, az igazság és az élet; Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből."

régi mondásom: szarni kell mindenre. nem kell mindenen gondolkozni, a történésekre kell odafigyelni. 

megvetni magadnak a jövőt annyi, mint puhára érkezni. 

nem hiszek a végzetben, de abban hiszek, hogy a választási lehetőségek száma korlátozott. 

tünetei egy letűnt életnek

várom, hogy mi történik

attól, hogy másképp látom a dolgokat, én még nem változok.

a jókedv automatikus.

a jóérzést nem akarod érteni. a rosszat igen.

döntésjáték

El tudod képzelni, milyen szabadjára engedni a logikád, és minden gondolatod felett ítélkezni, minden pillanatot megvizsgálni, miből jött, mibe tart, minden érzés okát keresni, az okokat elemeire szedni és az igazságot keresni bennük? Nem? jó neked.

Alagútból alagútba teleportálni, látni a fényt halványulni, egyedül maradni a sötétben, megbékélni önmagadban

Keresni egy szellemet, mintha élne, mitha tudnád ki az, mit csinál, hogy él, miket gondol. Tudni, hogy ő az igazi, te pedig halott vagy, kísérteni a jövőt, jelent és múltat. Belehalni. Nem létező fejvadásztól félni, aki megtévedt angyalnak hiszi magát. Eljön, fényt hoz, elbotlik és ugyanaz a fej hullik le, mint eddig mindig. Eltűnődni, vajon mindez a saját földi Paradicsomba vezető út része...

Megvilágosodni. Születés és halál közt megrekedni, az üvöltő csöndben nyújtózva elroppanni, szebb jövő felé menekülve összetörve elterülni. 

Asszem elég.