Ez a metafizikai fogalom sokkal inkább valóságos, minthogy ne lehetne definiálni. Nézőpont kérdése. Néhány elnevezés megadására szükség van, hogy megértsük egymást. A sors hétköznapi értelemben az, amikor azt kell csinálnod, amit nem akarsz. Jó sorsod akkor van, ha jó helyen vagy jó időben. A rossz ennek ellenkezője. Mehetünk is.
A génkészlet nemcsak a biológiai fejlődést szolgáló információkat szállítja, hanem pl. a nemi identitás érzése és ősi életek élményei is rögzültek benne (összerázódás elalváskor pl.). Ebből már világos, hogy teljesen szabad választás nincs. A tabula rasa nem létezik. Tehát a választási lehetőségek száma véges. Ebből a szempontból a sors valóságos valami, ami korlátokban ölt testet.
Másik nézőpont az előző kifejtése. A sors a szó szoros értelmében teljes bebörtönzöttséget jelent, ennek ellentéte a végtelen szabadság. Mint már tudjuk, ilyen nem létezhet. Vitás helyzetekben mindig egy harmadik vélemény jelenti a szintaxist (upsz, szintézist), ami jelen esetben a hétköznapi felfogás. Megértés által el kell fogadd a megváltoztathatatlant. Ez a választási lehetőségek végessége. A szabad választás gyakorlása közben figyelembe kell venni a folytonosság tényét, miszerint minden folyton változik. Az élet folyása egy szélsőségesen virulens folyamat. Ez azt jelenti, hogy nem vonhatsz mindent kontroll alá, ezt fel kell fogni. Lélektani szempontból a sors nem más, mint megrekedés a fantáziák börtönében. A meg nem valósult vágyak szülik a fantáziákat. A jövőbe tekintő fantáziák a vágyálmok, a múltba tekintőek pedig a csalódások. Végső soron a sors csak egy pillanatig létezik az egészséges ember esetében. Most eltekintünk a múlt bárminemű tárgyalásától. A jelen pillanat és az azt követő pillanat a sors maga. És annyira lehetsz szabad, amilyen jól döntesz ebben az egy pillanatban. Lélektanilag ezt jelenti szabadnak lenni. A másik oldal a rossz sors, ami már a neurózisok tárgyköre és semmi köze a szabadsághoz.
Ennyi lenne a sors, de csak a most következendők teszik világossá a fent leírtakat.
A sors témája akkor válik aktuálissá, ha nem tetszik az alakulása. A be nem teljesült vágyak fantáziák képében realizálódnak, amik megtapadnak a múltban és hamis képet vetítenek a jövőbe. Szép lassan az érzékelés kilométerekre eltolódik a valóságról, az aktuális érzés pedig nincs összhangban vele a leláncoló fantáziák miatt. A legtöbben ezzel úgy birkóznak meg, hogy a fantáziáik lelki beteljesüléseit a katarzis által juttatják érvényre. Ők a művészek. Könnyűszerrel hozzájutnak ahhoz, amit a sors elvett tőlük. Ezek a siker, pénz, nők. Ez egy út, de nem a megoldás. A sorsot kicselezni nem lehet, de szinkronban lenni vele igen. Ennek az első lépése az, hogy hagyni kell, hogy a dolgok másként történjenek, mint ahogy azok a fantáziákban rögzültek. És ez egyben az utolsó is. Szintézisben élni a korlátok adta véges számú lehetőségekkel végtelen kontrollt ad a szabad választás felett, minden pillanatban.
Eredetileg ennyit szántam erre a témára, de eszembe jutott, hogy eddig csak az ideális állapotról esett szó. Ami most következik, sokkal kézzelfoghatóbbá teszi a dolgot. Ez pedig a megszokások tárgyköre. Hosszan tudnék beszélni erről, de most elég annyi, hogy a következő példában az egyén már réges-rég elveszítette a kontrollját maga felett.
A megszokással nincs baj. Lüktetést hoz az átható semmibe. Olyan érzést kelt, mintha értelme lenne a dolgok egymásutánjának. Az a megszokás rossz, ha pl. bekapcsolod a tévét, ha eszel, pedig nem is akarsz tévét nézni. Ennél már csak az a rosszabb, ha nézed is, ami valószínűleg be is fog következni. Ez egy olyan apróság, ami jelentéktelenségbe burkolózva megfoszt a saját életedtől téged. Attól az élettől, aki most nem vitatkozna a saját életedet illetőleg.
Zárszónak még annyi, hogy láthatod, mennyire kevés is elég, hogy rossz sorsot fabrikálj magadnak, ami már az elmebetegség egy enyhe előszele. Azt a végső konklúziót vonom le mindebből, hogy az ember normális életvitel mellett előbb utóbb szükségképp neurotikussá válik. És ez szinte elkerülhetetlen. Erről valamelyik következő írásban valószínűleg majd hosszabban is szó esik.
