Megtaláltam azt a drogot, ami működik is, azonnal hat és könnyű fejben tartani - legalábbis nekem.
Vannak azok a mantra módszerek, hogy szavakat, mondatokat ismételgetünk, egyszer csak az idegrendszer - mivel állandóan basztatva van - kényelmi egyensúlya miatt "rááll" a dologra, avagy enged a nyomásnak. Véleményem szerint ez rossz módszer pont az iránya miatt, hátulról mellbe egészséges öntudatú ember nem gyógyít lelket. A valós (itt leírt) módszer működése csak úgy lehetséges, hogy a gondolat valóban valamiféle jó érzést váltson ki, máskülönben nem jutna eszünkbe a gondolat bizonyos időközönként rendszeresen. Ahogy a mantra mormogó módszernél is itt is egyre gyakoribbak az ébredések, amikor újra és újra észre vesszük, hogy megint rossz érzésünk van, és emlékeink szerint volt itt nem rég valami sokkal jobb...
Na miről is beszélek. A témában jártasak már lépten-nyomon találkozhattak vele, ez a jóremény. Remélni, hogy valami jó történik akár most, akár bármikor a jövőben (természetesen az igényeidhez, vágyaidhoz igazodva). Ráhangol, hogy észre vedd a jót, a jó történés lehetőségét, bármilyen több/jobb lehetőséget, a viccet, valakinek jóhangulat-frekvenciáit, tehát egy szebb világ láthatalan nyomait körülötted. Gyanítom, segít felfedezni az "eltűnt" érdeklődést, jószándékot is irántad. Ráadásul olyan ez, mint a biciklizés. Gyermekkorban természetes volt, hogy várjuk a jót, természetes reakció az időnként fellépő rosszra; olyankor válaszul adtuk a kérdésre: miért is vagyok. Ezt sikerült idővel - a betokosodás során - elfelejteni, azt hiszem nem csak nekem. (Túl sokat olvastam biofizikus filozófiát azért nem tudok fogalmazni, bocs.)
Nade ez még nem minden. Nekem természetes velejárójaként jött a kérdés, hogy "Mi van még hátra?". Azon gondolatok listája, ami a rendbe rakandó dolgokat tartalmazza. Az a lista, aminek nem kéne léteznie ha úgy élnék, hogy ha most meghalok, ne legyen bevégezetlen dolgom.
A jóremény és az említett lista szintézise nálam eloszlatja a rossz érzést és ördögi gondolatkört, ami bizonyos körülmények közt krónikusan rám tör. Helyette "ajándékba" nyugalmat és spontán kíváncsi jókedvet kapok.
Lényegében: eloszlatja a szürke ködöt és a dolgok tisztábban látszanak. Nem könnyebb, hanem sokkal "érdemesebb" lesz a jelenpillanat, és mivel nem szenvedünk éppen, máshogy tekintünk a jövő felé is. Valahogy minden kivilágosodik, vidámabb lesz, ahogy te is. A megnevezés, miszerint "módszer": nem helyes. Élni kell így, nem pedig rájönni. A cél az, hogy minden amit itt leírtam, állandó életérzés legyen, mint sok más is.
Ja és ez miért drog? Mert olyan érzést okoz, amihez önkontroll nélkül rendszeresen vissza fordulunk. Csak épp nem hátra, hanem előre...
Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése