Teljesen mindegy, hogy egyedül vagyunk-e a világon, vagy hogy a Napunkat egy interdimenzionális kisgyerek pirózásának múló parázslása hozta létre, egy a lényeg: élünk. Éppen itt és ebben az őrült pillanatban. Meg kell értenie mindenkinek, hogy nem érdemes olyan kicsinyességekre pazarolni azt a kevés hátramaradt időt, mint önmarcangolás, befordulás, vagy mások szolgálata. Szerencsés minden ember. Ha felismeri magában az értelmet, még szerencsésebb. Az élet értelme sokminden lehet, a te életedé viszont te vagy. Akkor is, ha ezt nem így látod :).
Ha ezt megérted, kitárul az idő és a tér, a most jelentékeny dolgok, mint a depresszió szítása is tovatűnnek, értelmét érzed élni, haladni és tovább lépni. Nem mindig az első lépés a nehéz. Sokszor a többi is. Talán épp te is érzed. A lényeg, hogy élsz és az, hogy ezeket a lépteket mosollyal lépjed... legyen az út bármilyen nehéz is.
A dolgok talán soha nem változnak. Talán én sem és te sem. A körülményeid vagy, ami lehet kék ég, vagy pokolba nyúló láncok. A döntés is te vagy: világosság és sötétség, mindkettő együtt. Azt látod, amerre fordítod az arcod. Sokan vannak, akik segíteni akarnak, de csak 3, aki segíteni tud: Te most, aki felnéz az égre; Te a múltban, aki az eget kémleli; és Te lehetsz, aki az eget akarja látni. Erősek a láncok. De csak látszatra. A percek múlnak. És az érzésnél, ami az elvesztegetett percekből marad, nincs rosszabb. Ez a halál.
Élhetnél is...
Ha a lelked ráhangolod a benned élő jóra, a rosszat pedig múlni hagyod, a fejed kitisztul és meghálálja a döntésed. A következő gondolat pedig majd egy szebb világban születik. Fényesebb lesz az út és minden felismerésed, s egyszer talán nem borítanak árnyak. Végül színes lesz minden, az élet, a ragyogás, csak a ragyogás marad.
Most menj és legyen egy szép napod :)
