Minimális alapzaj

[a mély sötét semmi maradványai, talán egyszer még hasznukat kell vennem]


  a sok rossz érzés nem valójában rossz, hanem megismertet a valósággal. a valóság minél jobb, annál szimpatikusabb és annál szívesebben maradsz benne.


  Érdemes-e megküzdeni egy vággyal, ami megszokottra buzdít, de nincs kedvünk a sikertelenséggel szembe futni? 2 okból is igen, mert inkább igen, mint nem, másfelől vissza is fordulhatunk (közben), harmadrészt ne vegyük el a lehetőséget a komfortosan töltött jövő elől. ilyesmi. nem tudom, hogy valaminek a vége egyenlő-e a nemmel. elmúló idő szempontjából egyenlő.


  A bűn annyiban merül ki kezdetben, hogy nem mondunk el mindent mindenkinek. Az első hatalom: az irányítás. Ez a tökéletes bűn segít minket a középpontunkba eljutni. A világ visszatartása és az emberekhez való viszonyulás annyi csak, mint a határokat finomhangolni. Ezzel alakul ki az egyéni életérzet; majdani élet-érzés. Az élet-érzés nem véletlenül kötőjeles.. A megvilágosodás maga a megvilágosult tudat érzése. Tudatába kerülsz aurádnak, amiről valami több jut eszedme, mint a részek összege.


  Minél gyakrabban rá kell hangolódni a valóságra. De belül a dolgokban, nem pedig a valóság magunkra rántásával. Tehát az üveg, amin kinézünk, megmarad. Minél szélesebbé kell tenni a rést a világra. És minél fényesebbre kell csiszolni az üveget.


  A bűnre orientálódás sem helyes. Meg kell találni a középutat. A középút végtelen sokféle lehet. Rossz középútra kerülés a rossz valóságra váltás. Az egy jó valóság fénnyel-jelzett. Ezt hívják fénynek.


  Nem csak elképzelni kell, milyen a tökéletes világ. Élni kell benne.
Ha már megtapasztaltad a szexet, egy idő után elkezd égni a farkad és megkezdődik a hajsza a nők után. Az első előtt pedig a szex kultusza kiváltotta kíváncsiság alakítja a világot, és a tudat, hogy bármikor bekövetkezhet.


  Az előre lejátszásoknál arra figyel az ember, hogy a baj ne akkor derüljön ki, amikor megtörténik - így fosztva meg magát a meglepetéstől. A jó meglepetések nagy része arra korlátozódik, amikor jobb az élmény, mint ahogy számítunk rá. Valós, váratlan jó élmény így egyre minimálisabb esetben fordul elő.


  Vizuális alátámasztással is vizsgálni kell a jövőt, úgy, hogy magunkat kívülről is elképzeljük benne. Kívülről látva magunkat már lehet tudni, hogy érdemes-e azt (az utat) választani, vagy sem. Egy pillanatnyi bepillantást nyerhetünk jövőnk filmjébe. Úgy kell alakítani a jövőt, ahogy a legjobban érezzük magunkat, önmagunkhoz a legközelebb. Így már érdemben is fejben tartható a jövő, a múlt, és kiélesedik a jelen.


  Sorrend felállításakor a "miért?" milyensége közvetleenül utal az Érdekre. Az érdek vizsgálata a végletekig feltérképezi az okok szövevényét, amiből a majdani döntés születik. Az okok önmagukban és egymással kapcsolgatban is vizsgálhatók; eldöntve róluk, hogy tiszta dologból erednek-e, véges lépésben eljutunk a tiszta intuíció halvány hangjáig, avagy a sugallathoz.. Ennek hiányában nehezen épít az ember jó utat. A jó döntés az okok felett később térül meg.


  Folyamatosan értékelni kell a valóságot. Teljes sávszélességében. Nemcsak a jelen pillanatnak kell jelentenie a létezőt, hanem a "pontosan megjósolható" eljövendő, és éppen megtörtént pillanatnyi eseményeket kell átvezetni, mintegy segítve lépteid, a jelenpillanat léthorizontján. A csak az elmúlón való tipródásban, vagy az eljövendőn való töprengésben megoldás keresés reménytelen, mert nem a múltban lesz meg a múlt válasza, hanem a jelené a jelenben, ami majd múlttá válik. A figyelem olyan, mintha magad segítenél letenni azt a szőnyeget, amin lépdelni fogsz, amin lépdelsz, és amin lépdeltél. A kiszélesedett érzékelés a figyelem eloszlását és kiegyenlítődését is jelenti, ahelyett, hogy mindvégig egy vagy több pontban összpontosulna. A dolgok felértékelődnek, ahogy észlelésük nagyobb felületet kap. Ennek fordítottja, amikor a figyelem a távoli jövő - - jelen - - távoli múlt között ingázik, és a megjósolhatatlanon, feszült létpillanaton, aztán a félresiklott múlton elenyészik. Az előfilmezésnek további jó hatása, hogy előkészíti a történéseket, tered enged az intuíciónak, időt ad értékelésre.