Teoretikus mindennapok a miszticizmus jegyében

(FúÚ de komoly cím. Legalább olyan gáz, mint egy katolikus folyóirat nyitócikkéé egy canesten hirdetés mellet. Na azért ennyire ne érezz rá a hangulatra.)

Azért kezdtem el filozófiát és pszichológiát olvasni, mert meg akartam találni magam és az elmém közti nyelvet, amit elvesztettem. Ez furcsának tűnhet azoknak, akik azt hiszik, hogy önigazolást kerestem. Valójában még csak nem is érdekelnek ezek, inkább szórakoztatóak - néha. Persze felszisszentem pár nagy lélektani igazságon, de ezek nem előre vittek, csak a rossz irányba épülő kirakóshoz szolgáltattak bonyolult darabokat. Nade most úgy tűnik, végre megtaláltam, amit kerestem. Ez pedig a semmi, ahogy Osho nagyszakállú bácsi mondaná. Mert abban rejlik a minden... Pontosan azt mondja az öreg, amikre én is rájöttem az idők folyamán, tökéletesen ugyanazt mondja el. Amit ő meditációnak hív, azt én 17 éves korom óta belső tudatosságomnak hívtam, így lettem a megvilágosultak egyike. Nagy szó ez, örülök is neki rendesen. Megdöbbentett, hogy ez lett volna a kezdet, ha nem folytatom akkor is a gondolkodást. Végre valóban megnyugtat, hogy igazi minden, nem csak képzeltem, amiben teljesen biztos voltam mindig... Épp ezért mondom: bizonyos élmények a tudat egy adott fejlettségi fokán valóban közösek, ugyanazokkal a szavakkal írják körül minden nyelven az érzetet, nem pedig én általánosítok. Jó szokás feltételezni rólam ezt is. Egyébként nem csak az ép elméjű emberek érhetnek fel ide, a hívőknek is van rá szavuk, ettől hívők. Nincs meg a fél tudatuk, mert olyan gyengék, hogy ezt a részüket fantáziálásokban találják meg. De felmerül a kérdés, hogy akkor hogyan van meg nekik? Egyszerű, ez a kapocs minden vallás közt: a válasz a belső béke, nyugalom, üresség, ahogy tetszik. Az okosabbak magukban bízva jutnak fel, a birkáknak elég valaki másban hinni, a halottak nem hisznek semmiben. Vannak emberek, akik már tizenévesen meghalnak, és eszük ágában sincs újra élni, mert minek?!? Szerintem az érvük a legjobb: minek?:D Náluk még az egyházpárt tagjai is jobbak :D. Namindegy ez mainframe. Istenre a legújabb magyarázatom: Azért találták ki Istent fent, mert én is éreztem ébredéskor, hogy valami ott van fent. Erről még nem tudom mi ez, de remélem rájövök. Egyetlen teóriám: az energiaszintek, amik talán tényleg szintek. De erről majd lejjebb. (Nem azért hozom példának mindig a kereszténységet, mert bármi közöm van hozzá azon kívül, hogy tudtomon kívül megkereszteltek, hanem azért, mert erről talán többet tudtok, mint a hinduizmusról.) Ezekről a fejlettségi fokokról fogok most írni kicsit sci-fi-be nyúlóan is, mert miért ne. Sszóval ami felé vissza kell térnem, és ami felé mozdulnia kell mindenkinek, az gyüjtőnevén: a miszticizmus. Bizony. Hihetetlen.

Ennyit a bevezetőről.

Nos, a téma: a valóság érzékelése

Egyik msnpajtim inspirált a következő gondolatokra, amik egyébként is a fejemben járnak, de a kérdéseivel sikerült jómélyen belémtúrnia, amit ezúton is köszönök. Próbálom a lényeget kiragadni, ami nem lesz könnyű.

Tisztáznom kell rögtön az elején, hogy csak a megtapasztalható, valós dolgok érdekelnek, nem érdekelnek tündérmese-fantáziák, azokba nem fektetnék energiát, kivéve persze sok pénz ellenében.

Elemi dolgokkal kezdem:

Abszolút valóság csak egy van, amit jelen tudomásom szerint senki sem ismerhet meg. Egyben pedig élsz te, az a saját valóságod, az egyetlen. Minden embernek van egy valósága. Eddig minden tiszta. Most jön egy kis szociálpszichológia: amikor a népség nagyobb hordákba tömörül (bandázás), egy nagyobb, közös valóságot teremtenek meg egymás számára. Törvényszerű, hogy az egyén kicsit "eldob" magából, hogy beilleszkedjen, megfeleljen a falkán belüli normáknak. Ez már egy teljesebb valóság. Aztán jöjjön mondjuk egy nagyobb népcsoport, rögtön a mélymagyarok, akik ugye trianonért sírnak. Ők is érzékelnek egy közös szeletet a valóságból, sokkal nagyobbatt, mint egy baráti banda, amiben tízen, húszan vannak. Sokkal jobb példa a focidrukkerek tábora, ők is éreznek valamit. Ugorjunk mégnagyobbat: birkák (katolikusok) valami 70%-át teszik ki a Föld lakosságának. Jó sok. Na ők azok furcsa módon, akik már sejtenek valamit. Nem lehet véletlen, hogy ennyien nyafognak felfelé. Most a Bibliát, a Biblia-marketinget hagyjuk, de az is oka ennek bőven, pedig lényegében csak szórólap. Most jön a csavar: eléggé kezdek meggyőződni arról, hogy ezek energiaszintek, amikre rá lehet hangolódni. Furcsa nevei alakultak ki ugyanannak a folyamatnak: pl.: megvilágosodás, megtérés, többet hirtelen nem tudok. Tehát a tömörülések léte és nagy számuk azt bizonyítja számomra, hogy ilyen "energiamezők", amiket a tudatosság magasabb fokai működtetnek*, léteznek.

Megint csak saját tapasztalatból indulok ki: amikor teljes voltam - bajok nélkül léteztem a jelenben, nem érdekelt a múlt, nem aggódtam a jövő miatt (Maslow-piramis teteje)-, képes voltam érzések és hangulatok közt váltogatni. Ez ennek az egésznek a lényege, ez a közepe annak, amiről itt szó van. Hipercsavar következik: meg merem kockáztatni, hogy a szinteken felfelé haladva olyan energiahullámokra csatlakozhatsz, amik mint az istenhit is, nem egyedülien kizárólag a sajátjaid*. Ebből következik, hogy végtelensok valóság létezik, ráadásul igen magasan van a léc az első lényegi típusúba lépéshez. El sem merem képzelni, milyen extrák várnak a megvilágosodás 2x-esénél pl, ha egyáltalán van ilyen. Minél fejlettebb egy ember belső tudata, a lelkiismerete, minél tisztább egy ember frekvenciája, annál több és fejlettebb ilyen kitisztult hálózatra kapcsolódhat rá. Mondtam, hogy sci-fi lesz. Azt hiszem, ennyi a lényeg. Személyes célom, hogy ezek közt ide-oda szabadon mászkálhassak. Talán még az asztrálsík is igaz....

Vajon valós dolgokon gondolkozok-e, vagy egyszerűen egy hülye barom vagyok, vagy léteznek és nem kéne rajtuk gondolkodni, vagy nem léteznek és bölcs dolog, hogy átgondolom őket?