Találkoztál már olyan érzéssel, hogy kijelentetted: Ha ilyen megtörténhet, Isten biztos, hogy nem létezhet?
Sokat gondolkoztam, hogy nekiálljak-e ennek, de az állapotot felülírta az a szabály, hogy ne gondolkozzak. Dualistaként és nyárfalevélen remegő tudósemberként nem tudtam kihagyni a kérdést. Igyekszem nem túl hosszú lenni.
Isten először is nem megfontolás kérdése. Nem akarom véletlenül se megbántani sem a hívőket, sem azok szimpatizánsait. De most nem erről fogok beszélni. Aki nem hisz az aurában, meg néhány ép ésszel elfogadható energiadologban, abba is hagyhatja itt a blog látogatását.
Itt nem a hitről lesz szó, sem Isten dolgairól. A mi és a miért érdekel inkább.
Tehát...
Több érdekes dolog is van. Abból indulok ki, hogy amikor egy ember meghal, egy világ hal meg. Ez tény. Mai tudományom szerint semmi sem létezik ember nélkül. Rossz szokásomhoz híven univerzumosan próbálom látni a dolgokat most is.
Szerintem ott kezdődnek a dolgok, hogy egymástól elszigetelt népek egymástól függetlenül állítják, hogy van valaki, aki mindenek felett áll. Buddhisták, katolikusok, iszlám, mindegy. Ez lehetne annak is a "bizonyítéka", hogy valóban. De nem. Van az a mondás, hogy ott van a fában, a kőben... Szerintem - visszatérve az emberre - kicsit sincs ott sehol, legfeljebb az üvegedre van festve, amin kilátsz a világra. Ez önmagában teista szemszögből is megállná a helyét, de ez sem az, amiről beszélek.
Egyik teóriám az, hogy egy isten van, és az te vagy. Bizonyos felfogások szerint az embernek van egy isteni lénye, önmaga, önmaga lelkiismerete, aki a lélek mélyén lakozik, és őrangyalként őrködik felette. Én is ezt vallom. Mivel te vagy a világ és az istent a világban látod, az út a tiszta - és nem utolsó sorban jó - önmagadhoz vezet. A valósághoz talán ez áll logikailag a legközelebb. Ezért is olyan közkedvelt az a nézet, hogy a Biblia csak példabeszédek képregénye, ami egy általános jót követ. A szimpatikus mivoltára is van egy sejtésem: mivel valószínűleg a beteljesedést átéltek írták - ami több, mint jó érzés -, automatikusan általános tetszést vált ki. Magyarul isten egy segédeszköz, mint a kalapács.
Mókás látni a hívőket, amikor nagy csoportba verődve átszellemülnek és kezüket a magasba tartva "imádnak". Mint biológiai lényeknek, van agyhullámunk, auránk és van hozzá idegrendszerünk. Hiszek az energiák közvetítésében, szinte cáfolhatatlannak tartom ezeket. A hitgyüliken nem hiszem, hogy Istent érzik, sokkal inkább egymást, pontosabban ami belőlük árad. Kezüket antennaként emelik fel, hogy az energiatengerben halásszanak.
Most jön a lényeg:
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy pár éve megtapasztalhattam a metanoiát. Azt hiszem, legpontosabban azt a pontot jelenti, amikor önmegvalósításod már csak valami "magasabb" elfogadásával fokozható (kersztények esetében ez az istenhit). De mivel ütközött a logikámmal a dolog, más irányt próbáltam találni.
Hogy megértsd, miről beszélek, néhány szó az érzésről, saját tapasztalatom szerint:
Növögettem, gondolkodtam, alkalmazkodtam, a problémáimat nagyrészt legyűrtem. Sok dolog révbe ért és egyre magasabb célok hajtottak. Mint a tenger vihar után... Itt már rég magasabb rendű érzelmek motiválnak, és a (ismétlődő-, logikai) minták meglátása is mindennapos. Nyugalom és valós biztonságérzet jellemzi, a kiteljesedés és a "közvetlen" béke növelése, kiszélesítése szinte állandó gondolat. Ezek a dolgok hierarchiában működnek, tehát ha pl. az elintézetlen dolgaidtól zsúfolt a fejed, a nyugalom elérése sem közvetlen célod (még) és stb. Ez első osztályos pszichológia. Egy enneagram leírás szerint: "...a személyiség olyan fához lesz hasonló, mely megtartja növekedése kezdetén meghatározott, jellegzetes alapszerkezetét, de virágba borul és bőségesen kiteljesedik sajátos szépségében, sokak javára.". Legalábbis kívülről ilyen. Senkit sem buzdítok semmilyen baromságra, ám a belső béke nem egy rossz dolog; ennek első lépéseiről már szóltam: A lényeg (erről majd dobok linket ennek a végén is). És a legjobb, hogy nem kell félned, ugyanaz az őrült hülyegyerek maradhatsz aki voltál, vagy bármi más, ami vagy. Csak jobb.
Tehát belső tapasztalatom, hogy valami felfelé figyelés elkezdődik, ha akarod, ha nem. Véleményem szerint ez egy "szimpla" érzés, biológiai reakciója egy fejlett organizmusnak. Itt állt meg a tudományom, mert a hierarchia ezen szintjén, az önmegvalósítás ezen pontján én sem tudom, mi történik. Talán épp ezért van ekkora kultusza ennek; csupán katolikusok 80%-ban borítják a Földet (amiről meg vagyok győződve, hogy marketing okai vannak). Ha tévednék, csak nem kerülök pokolra egy blog miatt.
Isten jelentése: élni. Csak mára ez kicsit elkenődött.
A rossz problémája is egy érdekes dolog... A teisták azzal magyarázzák a rosszat, hogy általa válhat az ember erényessé. Úgy, mint ahogy a zenében a feszültség feloldódik, úgy emelkedik az ember a rossz által egyre feljebb. Először is egy mindentudó isten tudná, hogy van rossz. Egy mindenható isten tenne ellene, egy jóságos isten pedig nem akarná, hogy létezzen. Viszont létezik. Ezek szerint a tömegbe dobott bombától levegőbe repülő testrészekben és vérben Isten esztétikai szépséget lát. Ahum.
Egy biztos, hinni szép dolog. Élni még szebb. Lényegtelen, hogy miként éred el önmagad, de el kell érned, másképp nincs értelme semminek.
A link: A lényeg
[És utólag is elnézést a minimálisan se mély kifejtésért, a fogalmazásért és a tátongó sötét lyukakért. Most így jött ki.]
