A szerelem kialakulásának kauzalitási körülményrendszerei

(haha megint mókás cím simi)

Biztosra veszem, hogy sok különböző feltétele, körülményrendszere van a szerelem kialakulásának, amik részleteikben mind más-más érzetet hoznak létre, és az egyik ilyen "szabálykörre" azt hiszem, rájöttem. Igaz szerelem csak egy [fajta] van, gondolom ezért hívják igaz szerelemnek. Erről lesz szó. A másik az egyirányú kapcsolat, amiről nem nagyon lesz szó. Merész azt állítani, hogy rájöttem, mi a szerelem kialakulásának feltétele, de mint mindenben, itt is akaratlanul a belső mechanizmusok működését fürkészem. Igaz lehet ez baráti kapcsolatokra is, bár ott jóval nagyobb időintervallumban és lényegesen nagyobb kötetlenségben van terük érvényesülni ezeknek a jellegzetességeknek, mivel nincsenek elvárások.

Pszichopatákról szóló könyvet olvastam és elkezdtem gondolkozni rajtuk. Sorra vettem az életemben őket, mérlegelni próbáltam, vajon tényleg azok-e. Elgondolkoztam azon is, vajon én is az vagyok-e. Feltűnt, hogy minden pszichopata inspirálja az áldozatait, akik elkezdik kedvelni őket, beléjük szeretnek. Ekkor esett le, hogy a szerelembe esés elején az inspiráció a kulcsa az egésznek.

Két feltételnek biztosan teljesülnie kell:
Kell tartalmaznom valamit, ami őt inspirálja és fordítva: benne is kell legyen valami, ami önmagában kiragad a mindennapi önmagamból. További feltétel a hasonló értékrend és az sem árt, ha hasonló élethelyzetben találkozunk.

Ha nincs meg a kölcsönös szimpátia, a "vesztes" hasonlítani próbál a másikra, de az lényegében egy idő után halott ügy. Ehhez szorosan kapcsolódik a múzsa fogalma, aminek két fajtája van, mint az életben szinte mindennek. A tiszta formája egyértelmű, azon nincs mit magyarázni. Ha az inspiráció az egyik oldalon hiányzik, ott a másik [szerelmes] ember az illető fordított múzsája lehet, és általa emelkedhet feljebb, csak ilyenkor egyedül erősödik meg, nem ővele. A múzsaság itt lényegében inspiráció, csak tesz egy kört és "hátulról" hat. Nagyjából ugyanaz a végeredmény, mint ideális esetben lenne, csak ilyenkor döbbenet és csalódottság kíséri. Ebben az esetben már a kezdetekkor eldől a kapcsolat sorsa akkor is, ha ez még nem is látszik. Persze a döntés ereje mindenre képes.
A múzsa azért jön elő gyakrabban ebben a negatív formájában, mert gyakoribb a negatív végeredmény. Szélsőséges esetben ez életek megváltozását is jelentheti. Szóval a szerelem egy fajta kellemes skizofrénia. Az egyoldalú szerelem pedig kellemmetlen fajta. (Csak hogy legyen valami lényege az egésznek.)

Azért a látszat ellenére a kellemes dolgokon nem gondolkozok, ez csak egy röpke gondolat volt. Csókoljátok meg egymást.