Miért nem esznek a lányok nyulat

Rendszeresen találkozok azzal a gasztroenterológiai hozzáállással, miszerint disznót eszünk, csirkét eszünk, nyuszit nem. Az első érv mindig az, hogy azért nem, mert aranyos. A második érv az, hogy a disznót és a csirkét húsukért tenyésztjük. Szemet gyönyörködtetően vak érv ez annak tudatában, hogy a nyulat is tenyészthetjük annak húsáért. Ott akadt el a logikám, hogy a nyuszi miért aranyos. Csupán a kinézete nem lehet felelős mindenért.
Figyeljük csak meg: egész nap nem csinál semmit, meg se nyikkan, mély töprengésében talán ugrál párat. Viselkedése alapján semmiképp sem mondanám okosabbnak plüss rokonánál. Kerestem a különbséget, amiben eltér alábbra való sertés és szárnyas fajtársaitól. Tétlenségén akadt meg a figyelmem: a nyulak tudják azt, amit a lányok gyakran nem szeretnek észre venni! Egy könnyen kiismerhető csirkével szemben, aki egész nap tevékenyen kapirgál és kimondja véleményét, a bolyhos fülű, puha szőrű, tétlen, hallgatag nyuszi titokzatos... Olyan a nyúl, mint egy buta, jó pasi a drága kocsijában: a lányok azt vetítik a káprázat és a sejtelmes szótlanság mögé, amit éppen akarnak, és ez rendszerint önmaguk felemelkedése a bele látott tulajdonságok kiérdemlésének kiharcolása által. És hogy erre esély legyen, vigyázni kell a nyuszira. Ezen kívül még az is benne van, hogy a koszos, alávaló állatok elfogyasztásában önmagunk bűnös mivoltának elfogyasztását, elpusztítását is látjuk. Ezekből egyenesen következik, hogy az önmagát ámító emberlány nyuszi akar lenni! Meg mókus, meg ami aranyos, tehát a becézés megválasztása is döntő fontosságú a feléjük irányuló érdeklődés tekintetében.
A bioszféra eme szende tepsitöltelékéhez való hozzáállás kimeríti a rasszizmus legmélyebb bugyrait is röfi és pipi pajtásékkal szemben. A rántott csirkemell rizibizivel is ugyanolyan élet volt, mint a hagymában sült nyúlgerinc és fordítva. Erre mondom azt, hogy Hitler is valahogy így gondolkozott, pofára osztályzol! Szerintem kóstold meg. =)