Tolerancia

„Ti lakmároztok és dúskálódtok, a lelketeket kétely, gyomrotokat a csömör emészti... Ti sírboltokat emeltek és halotti tort ültök, mert még akkor is reszkettek magatokért, ha lelketek pokolra száll... Gyávák vagytok, és reszkettek minden jövendő bajtól... arcotok emberi ugyan, de lelketek a majomé, mindent csak színleltek, de nem éreztek semmit. Azért a természet maga áll bosszút rajtatok... Mert ez így nem élet, folytonos lakmározásban, míg bortól megzabálva, szédüléstől és görcsöktől kínozva mások vezetésére szorultok... Ti a természetes érzéseket nem tekintitek az Isten ajándékainak, azért használjátok erőiteken fölül kéjelgésre és gyönyörhajhászásra.”

Diogenész

„A hősies-protestáló cinizmusra nem került volna, nem kerülne rá sor, ha a világ: az emberi kapcsolatok hálózata, a többiek és önmaga, tágabban a társadalmi viszonyok olyanok lennének, amilyennek az akkor még nem cinikus egyén várja, amilyennek szerinte lenniök kellene. A cinizmust végül is azok az objektív tényezők szülik, amelyeken az egyén és társadalom, az egyén és a többiek, az egyén és önmaga között hasadást idéznek elő. De e tényezők eredménye nem lehetne az, ami, ha nem előzte volna meg bizalom és hit, ha úgy tetszik naiv várakozás és elkötelezettség. A heroikus cinizmus a csalódottság és a becsapottság következménye. Egyébként akkor is az, ha előzménye a kifejezetten henye, erkölcstelen életbe való belecsömörlés. Az attitűdváltással – amely védekezés a korábbi keserű tapasztalatok megismétlődése ellen – morális reflexióra kész, másokat és önmagát szüntelenül vizsgálni törekvő személyiségminta jár együtt, amelynek alapvető jegyei: éles kritikai és önkritikai hajlandóság, megemelt tudatszint, a tekintélyek, konvenciók és tabuk előítéletmentes értékelése, lehetőség szerinti küzdelem a tisztánlátást akadályozó önáltatás ellen. Mivel a cinikus a saját gyatraságait nem kívánja leplezni önmaga előtt, iróniáját gyakran fordítja maga ellen, ami növeli morális bátorságát, hogy aztán kíméletlenül másokra is irányítsa azt. Mindebben kifejeződik függetlensége (szabadsága), amelynek átélése a kárpótló jutalom mindazért, amit feladott, és a megerősítés, hogy nehéz magányos útján kitartson.”

Mi fér meg az emberben? - részlet.