Szabad akarat

Ha a következő írást meg akarod érteni próbálj a világra úgy gondolni, mintha egy petri-csésze lenne és benne az embereket viselkedésük alapján próbálnád megérteni. Próbáld felülről látni a dolgokat. Kívülről szemléld azt, aminek te is meg nem értett apró darabja vagy.

Egyre inkább gondolok arra, hogy rengeteg dolog, amit nem értünk, az emberi viselkedés környékén keresendők. Mondok egy konkrét példát: ezt a nyarat emberek közt, a szabadban akartam tölteni, véletlenül sem a szobámban. Tavaly sokszor volt, hogy a szobám maradt, mert egyszerűen nem akartak úgy alakulni a dolgok, hogy ehhez minden stimmeljen. Mostanában viszont rendszeresen úgy történik minden, ahogy akartam, akkor is, mikor már sokadszor maradnék itthon, hogy néha itthon is legyek. Annyira menni akartam, hogy az akaratom túlhaladt rajtam.

Van a bevonzásnak nevezett dolog, talán nyilvánvalóvá vált már a téma az eddigiekből. Röviden: ha nagyon akarok valamit, azt bevonzom és beteljesül / megszerzem. Természetesen ehhez idő kell. Ha a bevonzáshoz idő kell, valami megváltozására kell várni. Valamilyen állapotig el kell jutni, aminek az eléréséhez az akaratom szolgáltatja az energiát. Van még egy dolog, aminek az állapotváltozásaihoz szintén hosszabb idő kell, ez pedig az idegrendszer. Tudok erre is példát: szerelembe esni, megszokni egy új lakást, döntést hozni. Mire eljutunk elhatározásunk megszületéséig, nagy változáson megyünk át gondolataink világában, tehát eredendően lelkileg, a lelki működés pedig az idegrendszer állapotváltozásaiban köszön vissza. (Jelen állapotunk "lényét" nem érezzük, csak a különbségeket az előzőekhez képest. Példa: az elmebeteg nem tudja, hogy elmebeteg.)

Vannak az idegrendszer működésében olyan szintek, amikhez nincs hozzáférésünk. A tudatalattira gondolok, ami szerves része a tudott dolgoknak, tehát változik a tudat állapotával együtt. Egy hasonlat: ha pancsolom a vizet, nem csak a víz felszíne mozog, az alsóbb "rétegek" is mozgásba jönnek, mozgásuk pedig a felszín mozgásával kapcsolatban vannak. Tetteinkkel, beszédünkkel nem csak tudatosan kommunikálunk, hanem meglátásom szerint a tudatalattijaink "rétegei" is kommunikálnak, úgy, mint amikor valamit tudatunk által közlünk. Nem a metakommunikációra gondolok. A tudattalan közlés az, ami itt most érdekes.

Tehát eljutottunk addig, hogy tudatalattijaink kapcsolatban állnak, észrevétlen adatcsere folyik köztünk. Sejtésem szerint a bevonzás nem más, mint az akaratom által behangolt idegrendszerem, mely mások idegrendszerét észrevétlenül arra hangolja, hogy célom elérjem. Azért érhetem el a célom, ha valamit akarok, mert mint minden rendszer, egyensúlyra törekszik. Ha stresszt gyakorlok más tudatalattijára, az egyensúlyba próbál kerülni és így nyílik út számomra célom elérése felé. Sok emberre gyakorlunk hatást egyszerre, ekkor mondjuk azt, "minden jól megy". Persze ha nem vagyunk képesek ráhangolódni a rendszer jelenlegi állapotára, akaratunk se jó irályba fog folyni...

A fent vázolt elmélet univerzuma megmarad biológiai lényünk szintjén, holott a kérdést máskor külső irányítással állítjuk szembe. Ám van egy másik út is, amit a magam részéről szintén számba veszek: szintén idegrendszerünk a kiindulópont, de ahogy a fenti fejtegetésben a külvilágban sejtettem a történéseket, ebben a belső világunkban fogom. Rögtön egy példával kezdem: egy feleség a férjétől 200 km-re megérzi, hogy az megsérült. Velem is megtörtént már ilyen, és mint később kiderült, az ok nélkül jött ijedtség mégsem ok nélkül volt. Gyakorlottabb lélekbúvárnak itt a kvantumfizika juthat eszébe. Ennek annyi a lényege, hogy egy részecske kapcsolatban áll egy másik részecskével és állapota egyidőben változik vele, tehát tudnak egymásról. Ez ha így van, bizonyára nem az általunk "oly jól" ismert világban zajlik. Nevezhetjük éternek, esetleg túlvilágnak, én a magam részéről energiák világának hívom, ami a látszat mögött van. Tehát a létezésnek ezen a szintjén idegrendszereink, elméink, lelkeink -mindenki válassza ki a neki tetszőt- egy egybefüggő kommunikációs csatornát alkotva hatnak egymásra. Egyelőre csak az akaratról van szó, de sokkal érdekesebb a helyzet, ha a hitet vesszük szemügyre.: vajon annak mi lehet a működése? Ez az elsőként tárgyalt elmélet tükörképe; míg az elsőnél a külvilág volt a kommunikációs csatorna, most a misztikum világában próbáltam feltárni ugyanezt. A magam részéről az első elméletet valószínűsítem létezőnek, de soha nem zárom ki a másik oldalt sem.

Vajon kinek a szándékán töprengek, ha megpróbálok valamit eldönteni? A szabad akaratomról beszélek, pedig lehet, hogy soha nem is létezett. Talán számtalanszor jöttem önmagammal szembe és sose magamat láttam, mikor magamra néztem a tükörben. A világ talán tényleg olyan, mint amilyen én vagyok.